KÖZELEG A TÉL
…egyre kevesebbet visz a lábam, s egyre nehezebben,
Akár a csordultig telt pohár, megtelik a lelkem,
Illatok, képek, felszabdalt érzések,
Tükörben csillanó, tiszta ébredések,
És ahogy az ősz, lassacskán télbe vált,
Úgy fogy el lábaim alól az út s az idő megállt,
Meg áll bennem is egy lassú pillanatra,
Akár a Nap, ha delelőre ér, ott fent a magasban,
S úgy néz körbe onnan óvón, érdeklődve,
Mint ahogy Isten tekint le, az élő mindenségre,
Magamban fordul egy kör s a képek visszatérnek,
Sűrűn folydogálva, mint aranya a méznek,
Eltömítve bennem, mesémnek folyását,
Lelkemnek összes, múló csapongását
S ha megkérdi majd Isten, mi a leghőbb vágyam,
Az lesz a válasz, biztos kikötőben, megpihennék lassan…
2016. November 4.
kép és szöveg Régeni János
emtévé
