Ma elmentem a nagy pesti nőgyógyászhoz.
Szerencsére elkísért a lányom. A változatosság kedvéért, most nem elromlott, hanem úgy lemerült a telefonom, hogy se kép se, hang, pedig tegnap töltöttem fel.
Igen, tudom, dobjam ki!
Jó meglesz!
Orvos előtt elmentünk enni, egy bizonyos gyorsétkezdébe, ahol az alagsorban volt a WC – kódos mellékhelyiség.
Először én mentem, majd a lányom.
Mondom néki, vigyázzon mert két kódleolvasó panel van, a másodikba üsse a számokat, különben nem fog tudni bemenni.
– Okéééé anya, de, ha nem jönnék vissza, kinyitottam a Titkok kamráját!
Éljenek a dominánsan öröklődő jó gének!
Doki után pedig úgy döntöttünk mozizunk.
ÁMBEREK! Ezt a filmet mindenkinek látni kölllll!
Az anyáknak, pedig kötelezőőőő!
A cím: Rossz anyák
A világon létező összes “anyaprototipus” magára ismer benne. Ráadásul olyan stílusba burkolva, amit imádok, zsepi csak akkor kell, ha a röhögéstől folyik a könnyed.
Én totál ráismertem magamra!
Nem is szégyellem. Mire tanított a film?
Nő vagyok, elvált. Anya vagyok, egyedülálló. Ember vagyok, hibázok. Fényévekre vagyok a tökéletességtől.
Az egyetlen tökéletes, amit alkottam a gyerekem.
Néha sírok, néha nevetek, néha meg tudnék verni valakit, néha az egész világot magamhoz ölelném, néha utálom, hogy a Föld nevű bolygón élek, néha csupasz kézzel morzsolgatom az anyaföldet, sokszor félek, fáj a múlt , megrémiszt a jövő…
De akármi is történik, nem adhatom fel, mert anya vagyok.
Nő vagyok, ember vagyok. Földi éltemben megadatott az a csoda, hogy a gyerekemmel nézhettem végig ezt a szenzációs filmet, amit az élet írt.
Ha a sárba is döngöl az élet, fel a fejjel, mert ez az egy életünk van.
Bár ez még mindig nem bizonyított!
kép Töreky Ákos
emtévé
